Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
1 megjegyzés:
Kedves Xaver
Ahogy elnézem, ez a karakter hasonlatos a vonásaidhoz.
Érdekes. Nézd csak meg.
-Talán Te is észrevetted.
Beszédesek a szobrokról készített fényképeid. Jó látni, hogy érted... gratulálok !
Üdvözlettel a szobrász
Megjegyzés küldése