2008. augusztus 9., szombat


Apa, éjjel, Piccadilly

1 megjegyzés:

Virág/Virág írta...

Sokáig néztem ezt a képet. Apa...Az én édesapámnak is már hófehér haja volt, amikor elment. Néha ugyanígy összekuszálta a szél... Szeretnivalón.
Megölelném, még úgy ismeretlenül is az idős Varnus urat, azután bemutatkoznék, majd szabadkoznék, hogy ez csak egy fizikai vágy, melyet apukámmal már nem élhetek át. A gyermek vágya szülője után.
Némely képek azért oly megindítóak, túl azon, hogy a címük tökéletes kiegészítői - vizuális-verbális összhang -, mert önmagunkat fedezhetjük föl bennük, vagyis minden alkotás veleje önmagunkra találásunk segítése.
Többek között ezért tartom Babits sorait oly gyönyörűeknek:

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek!”