Lassan – ahogy épül a lélek- földhöz hidegülnek az álmok. Hajnalodik. Sötét még az udvar, csak szívem pislákol szelíden, szépen. Kerítésem fölé csillagok gyűlnek, rácsain túl fejlövésre készül a hold. A távolban titkok sűrűsödnek s lépteim alatt szétfröccsen a csend. Mint a hang, mely feszít, ám kitörni gyönge még, riad az álom, s eszmél az ész.
Ez a versem jutott eszembe a képeid hatására. Üdvözöllek: Beate
A Varászlói kert, a varázsló kertje. Ha te vagy a varázsló, akkor hol van Xavér? A kőszobor ismer téged, vagy te ismered őt? Adj nevet a kertnek. Legyen a neve, a titkos kert. A kapuját csak az találhatja meg, akinek valamit meg kell találnia. Vagy téged, vagy önmagát, vagy valami mást. szeretettel, Erica.
"Nyílnak az ajtók, tágulnak, közben a tar fák zúgnak, míg a tükörvízben az ég kékje festi a felszínt. Kicsi hal, vörösbegy mind hallgat, de a csönd suttogja hangod árnyát s a diók zörögnek még, ahogy lepottyannak."
Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
3 megjegyzés:
Hajnal
Lassan – ahogy épül a lélek-
földhöz hidegülnek az álmok.
Hajnalodik.
Sötét még az udvar,
csak szívem pislákol
szelíden, szépen.
Kerítésem fölé csillagok gyűlnek,
rácsain túl
fejlövésre készül a hold.
A távolban titkok sűrűsödnek
s lépteim alatt szétfröccsen
a csend.
Mint a hang, mely feszít,
ám kitörni gyönge még,
riad az álom,
s eszmél az ész.
Ez a versem jutott eszembe a képeid hatására. Üdvözöllek: Beate
Varászlói kert.
A Varászlói kert, a varázsló kertje. Ha te vagy a varázsló, akkor hol van Xavér? A kőszobor ismer téged, vagy te ismered őt? Adj nevet a kertnek. Legyen a neve, a titkos kert. A kapuját csak az találhatja meg, akinek valamit meg kell találnia. Vagy téged, vagy önmagát, vagy valami mást.
szeretettel, Erica.
Ha már romantika...
"Nyílnak az ajtók, tágulnak,
közben a tar fák zúgnak,
míg a tükörvízben
az ég kékje festi
a felszínt.
Kicsi hal,
vörösbegy
mind hallgat, de a
csönd suttogja
hangod árnyát
s a diók
zörögnek még, ahogy
lepottyannak."
Megjegyzés küldése