2008. augusztus 8., péntek

Varászlói kert

3 megjegyzés:

Beate Morgenston írta...

Hajnal

Lassan – ahogy épül a lélek-
földhöz hidegülnek az álmok.
Hajnalodik.
Sötét még az udvar,
csak szívem pislákol
szelíden, szépen.
Kerítésem fölé csillagok gyűlnek,
rácsain túl
fejlövésre készül a hold.
A távolban titkok sűrűsödnek
s lépteim alatt szétfröccsen
a csend.
Mint a hang, mely feszít,
ám kitörni gyönge még,
riad az álom,
s eszmél az ész.

Ez a versem jutott eszembe a képeid hatására. Üdvözöllek: Beate

S. Balogh Erika Mirjam írta...

Varászlói kert.

A Varászlói kert, a varázsló kertje. Ha te vagy a varázsló, akkor hol van Xavér? A kőszobor ismer téged, vagy te ismered őt? Adj nevet a kertnek. Legyen a neve, a titkos kert. A kapuját csak az találhatja meg, akinek valamit meg kell találnia. Vagy téged, vagy önmagát, vagy valami mást.
szeretettel, Erica.

Virág/Virág írta...

Ha már romantika...

"Nyílnak az ajtók, tágulnak,
közben a tar fák zúgnak,
míg a tükörvízben
az ég kékje festi
a felszínt.
Kicsi hal,
vörösbegy
mind hallgat, de a
csönd suttogja
hangod árnyát
s a diók
zörögnek még, ahogy
lepottyannak."