"Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj, s csak most tűnik szemedbe ez az estély?"
Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
1 megjegyzés:
"Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?"
Megjegyzés küldése