Fejtő Ferenc koporsója a Kerepesi temető halottasházában
1 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Mindegy a rögnek-
-hogy ki koporsóján dobol mezítláb taposva rajta viszel vagy hozol, -hogy az út; melyet végtelen láncolata alkot, összeköt e palotát és aklot, elvisz e „olaszba, görögbe”, esetleg haza vezet sírva vagy röhögve, -hogy jelzi e fény érkezésed vagy, dübörgő néma érverésed, -hogy érzed e, elég, fogja e kezed valaki ne még! -hogy kit szerettél mások elvették, ki szeretett koporsóba tették, -hogy kit betemet anyám, szeretőm, bátyám, vagy húgom; mindegy a rögnek, tudom.
Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
1 megjegyzés:
Mindegy a rögnek-
-hogy ki koporsóján dobol
mezítláb taposva rajta viszel vagy hozol,
-hogy az út; melyet végtelen láncolata alkot,
összeköt e palotát és aklot,
elvisz e „olaszba, görögbe”,
esetleg haza vezet sírva vagy röhögve,
-hogy jelzi e fény érkezésed
vagy, dübörgő néma érverésed,
-hogy érzed e, elég,
fogja e kezed valaki ne még!
-hogy kit szerettél mások elvették,
ki szeretett koporsóba tették,
-hogy kit betemet anyám, szeretőm, bátyám, vagy húgom;
mindegy a rögnek, tudom.
bazaltrgona
Megjegyzés küldése