Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
2 megjegyzés:
Nekem azért nagyon tetszett ez a látvány 15 évvel ezelőtt mikor családilag Párizsban jártunk.
Nekem azért nagyon tetszett ez a látvány amikor korábban Párizsban jártunk családilag.
Talán másodikra átjut?
Megjegyzés küldése