Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
3 megjegyzés:
A látszat csal!
Miért?
Akkor ez azt jelenti, akár én is ülhetnék ott, mint orgonista? (Pedig én csak Orgona(virág) vagyok)
No egy jó fotó kedvéért miért ne?
Lehetséges, hogy Őt láttuk Veszprémben a koncerten Ön mellett lapozni? :)
Megjegyzés küldése