Amikor sétáltam a parkban és ilyen "gentleman"-nal találkoztam, akkor ezt mondtam neki:
"Száraz falevelek gyűlnek amúgy is avaros arcodra a sok ráncot belepik és csak a tarkaság mutatja meg szemed meleg csillogása hogy a sárga, barna, bordó és múló-zöld alatt a lelked időtlen és "elnemmúlni" akaró pedig fejeden a dér már a tél fehér fúvását hirdeti de cipőd orrán a nyári szürke por még ott unatkozik.
Őszi tűz vagy a csörrenő séta közben látom a mosolyod titkaid alatt hiába pöttyözöd össze az arcod szeplőkkel november hava lemossa azt.
Vedd fel lassan a nagykabátot fejedre nyomj kalapot s lépteid zörrenését az avaron köszönésnek elfogadom."
Ilyen egy néhai szobor-szerelem: ránézel, megtetszik, továbbálsz...Otthagyod kalapostul...
Száraz falevelek gyűlnek amúgy is avaros arcodra a sok ráncot belepik és csak a tarkaság mutatja meg szemed meleg csillogása hogy a sárga, barna, bordó és múló-zöld alatt a lelked időtlen és „elnemmúlni” akaró pedig fejeden a dér már a tél fehér fúvását hirdeti de cipőd orrán a nyári szürke por még ott unatkozik.
Őszi tűz vagy a csörrenő séta közben látom a mosolyod titkaid alatt hiába pöttyözöd össze az arcod szeplőkkel november hava lemossa azt.
Vedd fel lassan a nagykabátot fejedre nyomj kalapot s lépteid zörrenését az avaron köszönésnek elfogadom.
-ideillőnek tartom s az évszak is időszerű, ha sétálunk egy szoborparkban, köszöntsük a néma alakokat...
Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
3 megjegyzés:
"Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb".
Amikor sétáltam a parkban és ilyen "gentleman"-nal találkoztam, akkor ezt mondtam neki:
"Száraz falevelek gyűlnek
amúgy is avaros arcodra
a sok ráncot belepik
és csak a tarkaság mutatja
meg szemed meleg csillogása
hogy a sárga, barna, bordó
és múló-zöld alatt
a lelked időtlen
és "elnemmúlni" akaró
pedig fejeden a dér már
a tél fehér fúvását hirdeti
de cipőd orrán a nyári
szürke por még ott unatkozik.
Őszi tűz vagy a csörrenő
séta közben
látom a mosolyod titkaid
alatt
hiába pöttyözöd össze az
arcod
szeplőkkel
november hava lemossa azt.
Vedd fel lassan a nagykabátot
fejedre nyomj kalapot
s lépteid zörrenését az avaron
köszönésnek elfogadom."
Ilyen egy néhai szobor-szerelem: ránézel, megtetszik, továbbálsz...Otthagyod kalapostul...
ŐSZI SÉTA
Száraz falevelek gyűlnek
amúgy is avaros arcodra
a sok ráncot belepik
és csak a tarkaság mutatja
meg szemed meleg csillogása
hogy a sárga, barna, bordó
és múló-zöld alatt
a lelked időtlen
és „elnemmúlni” akaró
pedig fejeden a dér már
a tél fehér fúvását hirdeti
de cipőd orrán a nyári
szürke por még ott unatkozik.
Őszi tűz vagy a csörrenő
séta közben
látom a mosolyod titkaid
alatt
hiába pöttyözöd össze az
arcod szeplőkkel
november hava lemossa azt.
Vedd fel lassan a nagykabátot
fejedre nyomj kalapot
s lépteid zörrenését az avaron
köszönésnek elfogadom.
-ideillőnek tartom s az évszak is időszerű, ha sétálunk egy szoborparkban, köszöntsük a néma alakokat...
Megjegyzés küldése