2008. augusztus 11., hétfő


Dr. Medgyessi Péter

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kattintgatok, közben a háttérben a M1-en a magyar férfi vizilabda mérkőzés megy. Keresek valamit és véletlenül bejön egy férfi ismerősnek tűnő vonásai.

Nem, nem lehet, és mégis... mintha láttam volna már, persze nem így és mégis... de már el is kattintok, majd gyorsan vissza. Akkor már feltűnnek a magyar nevek, szavak... és a blogger neve...

Meglepődtem. Kellemesen.
Majd képeket nézegettem, arcomon mosoly.

Csak így tovább!!!

Virág/Virág írta...

Ja, én is úgy érzem, ezek a portrék nem politikusokat, zenészeket, rokonokat mutatnak be, hanem EMBEREKET, akik ugyanúgy kelnek fel ágyukból, mint bármelyikőnk, összekuszált hajjal s fogmosáskor habos szájjal nézik tükörképüket és boldogan mosolyognak, ha unokáik megérkeznek hozzájuk és sírnak, ha elveszítik szerettüket - egyszóval gesztusaik megörökített egyetlen pillanata nemzetfüggetlenné teszi őket, mert a mosoly a Föld bármely részén ugyanazt az érzést jelenti mindannyiónknak, akik EMBERNEK érezzük magunkat. Banálisan hangzik talán, de ettől egyetemesek ezek a fotók és ezért "szívbéliek".