"Ki boldogságot mond szemében ott a bánat Gyakorta s mást se rejt mint a szív jajjait Elpattant húrja egy éppen zengő gitárnak S mégis a boldogság hidd el nem puszta látszat Nem az álmokban és nem felhők közt lakik Föld föld itt nyílnak a te titkos öbleid
Hiszed vagy nem hiszed ha én mondom hogy elhidd Jogot a szenvedés mélysége ad nekem Bár míg feléje tartsz a nap mindegyre messzibb Bár az ember nyaka hóhér markába illik S karjáért a kereszt nyúl ki félelmesen Van boldogság s én őt hiszem"
/részlet Louis Aragon: PRÓZA ELZÁRÓL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL /
"Ki boldogságot mond szemében ott a bánat Gyakorta s mást se rejt mint a szív jajjait Elpattant húrja egy éppen zengő gitárnak S mégis a boldogság hidd el nem puszta látszat Nem az álmokban és nem felhők közt lakik Föld föld itt nyílnak a te titkos öbleid
Hiszed vagy nem hiszed ha én mondom hogy elhidd Jogot a szenvedés mélysége ad nekem Bár míg feléje tartsz a nap mindegyre messzibb Bár az ember nyaka hóhér markába illik S karjáért a kereszt nyúl ki félelmesen Van boldogság s én őt hiszem"
/Louis Aragon: PRÓZA ELZÁRÓL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL r./
Sokszor a legfurcsább dolgok tesznek boldoggá. Egy hang, egy különös, eszelős mosoly, egy régi, keserédes illat, egy maszatos képű gyerek őszinte, tiszta tekintete.
De nem óhajtom magam felboncoltatni, amíg élek. Hadd maradjon az, ami vagyok, zárt, egész és titokzatos. Okozzon nekem ezután is ilyen érthetetlen gyötrelmeket és örömöket. Halálommal pedig teljesen semmisüljön meg, mint valamely fölbontatlan levél.
2 megjegyzés:
"Ki boldogságot mond szemében ott a bánat
Gyakorta s mást se rejt mint a szív jajjait
Elpattant húrja egy éppen zengő gitárnak
S mégis a boldogság hidd el nem puszta látszat
Nem az álmokban és nem felhők közt lakik
Föld föld itt nyílnak a te titkos öbleid
Hiszed vagy nem hiszed ha én mondom hogy elhidd
Jogot a szenvedés mélysége ad nekem
Bár míg feléje tartsz a nap mindegyre messzibb
Bár az ember nyaka hóhér markába illik
S karjáért a kereszt nyúl ki félelmesen
Van boldogság s én őt hiszem"
/részlet Louis Aragon: PRÓZA ELZÁRÓL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL /
"Ki boldogságot mond szemében ott a bánat
Gyakorta s mást se rejt mint a szív jajjait
Elpattant húrja egy éppen zengő gitárnak
S mégis a boldogság hidd el nem puszta látszat
Nem az álmokban és nem felhők közt lakik
Föld föld itt nyílnak a te titkos öbleid
Hiszed vagy nem hiszed ha én mondom hogy elhidd
Jogot a szenvedés mélysége ad nekem
Bár míg feléje tartsz a nap mindegyre messzibb
Bár az ember nyaka hóhér markába illik
S karjáért a kereszt nyúl ki félelmesen
Van boldogság s én őt hiszem"
/Louis Aragon: PRÓZA ELZÁRÓL ÉS A BOLDOGSÁGRÓL r./
Megjegyzés küldése